De nem csak a Völgyhíd környékén, a Benedek-hegy, Sintérdomb, Gulya-domb, Betekints-völgy útvonal mentén maradt meg a növényzet, hanem a Séd völgyének más részein is, pl. ide sorolhatjuk a Fenyves utcai parkerdőt is. A külterületeken is megmaradt az erdő (sok helyen természetes növényzettel), pl. a Házgyári útnak a városból kivezető szakaszán, Jutaspuszta és a Bakony Művek lakótelep környékén, a Csatár-hegyen, vagy akár a környékünkön, a külső körgyűrű Haszkovó és Bakonyalja lakótelepek melletti szakaszán (a körgyűrűtől egészen Kádártáig). De a belváros közelében a Színházkert, Erzsébet-liget, Csermák lépcső környékén is szinte az erdőben érezhetjük magunkat a sok (valószínűleg telepített, de magas és öreg) fa között. A városra jellemző, hogy a temetőkben is fák nőnek, pl. a Mártírok útján (Erzsébet liget mellett), a Vámosi úti temetőben, a Dózsavárosban. Az is örömteli, és a városvezetés természetvédő beállítottságát jelzi, hogy az eddig felsorolt zöld területek nagy része helyi védelem alatt áll.
Ahol nincs erdő vagy liget, ott is vannak fák, vagy legalább parkok, füves-bokros-virágos területek. Ha végigmegyünk Veszprém utcáin, akkor észrevesszük, hogy szinte mindenhol fák vannak az út szélén, főleg a családi házas övezetekben. Ezeknek az utcáknak legalább az egyik, de gyakran mindkét szélén fasor települt. Ez főleg a családi házas övezetekben van így, de a lakótelepeken is gyakran találunk füves-fás részeket a házak között.
A városi erdőkben, parkokban, út menti fasorokban természetesen az állatok is megjelennek: rovarok, pókok, énekesmadarak, fakopáncs, sün, mókus, stb. Láttam már mókust a buszpályaudvarral szembeni kis füves-fás parkban, a Jutasi úti fenyőfákon (az útnak a Spar és a laktanya közti szakaszán), a Völgyhíd környékén (lásd a vezérképet); láttam fakopáncsot még a Haszkovó úti fűtőmű és a református templom közötti rövid fasorban is; sünt a Haszkovó úti házak közt, vagy legutóbb éppen idén októberben az Erdész utcában, stb. De sok helyen még a lakótelepeken is élnek denevérek, fecskék (pl. a mi lépcsőházunk ablakaiban), cinkék (és persze galambok is). Még egy gólya is lakik Veszprémben, a Tapó fogadó tetején... A madarakat természetesen etetik is a város lakói, sok helyen van kint madártető, akár családi házak kertjében, akár lakótelepi erkélyeken, ablakokban.
A családi házak kertje legtöbbször gondozott, a nagyobb kertekben néha vetemény is nő, a kisebbekben inkább csak virágok, de szinte minden háznál van egy-két fa (általában fenyő vagy díszfa, néha gyümölcsfa), vagy nagyobb méretű bokor. A lakótelepeken főleg az erkélyeket virágosítják a lakók, de a házak körüli részek virágosítására is találunk szép példákat. Érdemes pl. végigmenni a Stromfeld Aurél utcán, főleg a páratlan oldalon, ahol már több ház is kapott "Virágos Veszprémért" díjat. (Ezt a virágosítási díjat a 90-es években alapította az önkormányzat, és a mai napig láthatók az emléktáblák a díjazott házakon. A versenyt a jelenlegi önkormányzat megszüntette ugyan, de azok a házak azóta is büszkék az eredményeikre és virágosabbak a többinél.) Megfigyeltem, hogy a lakótelepi erkélyek virágosítását fokozza, ha felújítják, szigetelik, festik a házat. Ez érthető, hiszen egy szép házat érdemes még tovább díszíteni virágokkal. A házak előtti, utcai virágoskerteket legtöbbször 65-80 év közötti hölgyek gondozzák, akik értenek hozzá, és nyugdíjasként ráérnek a virágokkal foglalkozni. (Csak az a kérdés, hogy lesz-e utánpótlás. A 65-80 éves nyugdíjasok már nem élnek sokáig. Vajon lesz helyettük más? Átveszi majd tőlük pl. a mostani 40-60 éves korosztály? Remélem, hogy igen.) Sajnos a lakótelepeken nem minden ház előtt vannak ilyen kertek, pedig egy kis növényzet (akár egy virágágyás, akár egy sövény vagy orgonabokor) jót tenne a város levegőjének és a szépérzékünknek. (Mindegy, hogy az a virág éppen kék, piros vagy sárga, akkor is szebb, mint a panelszürke...)
A zöldítés néha jelképes értelmet is kaphat, jó példa erre a Haszkovó úti rózsakert, amelyet néhány éve hoztak létre a Haszkovó 16. számú házzal szemben a Lokálpatrióták, akik azóta is gondozzák a kertet. (A Lokálpatrióták egy baráti társaságként indult veszprémi városvédő, városszépítő szervezet, némi politikai ambícióval, de vannak jó ötleteik néha, pl. a rózsakerttel és a körforgalmak virágosításával kapcsolatban. Nem tesznek nagy dolgokat, de amit tesznek, az legtöbbször tényleg jó.) A rózsakertet a lakótelep építőinek tiszteletére alakították ki, az építők 80-as évekbeli teljesítményének (az egész Haszkovó lakótelep felépítésének) késői elismeréseként.
Veszprémben a közterületek és közintézménye virágosítása a belvárostól kifelé haladva csökken, hasonlóan a körforgalmak növényesítéséhez, bár a körforgalmak között van néhány kivétel is. Pl. a Haszkovó-Stromfeld-Március 15. utcák kereszteződésében lévő körforgalom, amely ugyan már külvárosnak számít, mégis virágos. (Északra és délre a Haszkovó, keletre a Március 15., nyugatra a Stromfeld Aurél utca ágazik el a körforgalomból.) Virágosítatlan belvárosi körforgalom is van, a Jutasi út-Budapest út kereszteződésében lévő belvárosi új, nagy körforgalom, de ez még változhat, mert az építését már befejezték ugyan, de a növényesítést még nem. És az építés során bölcsen meghagyták a közepén a fákat, úgy tervezték a körforgalmat, hogy ne kelljen fát kivágni.
A város tehát igyekszik minél több zöld felületet meghagyni, ezeket rendszeresen gondozzák is (pl. nyírják a füvet), és a lakók - főleg a családi házas övezetekben és a lakótelepek erkélyein - nagyrészt követik a jó példát. Persze tovább zöldíteni, fákat, virágokat ültetni mindig lehet, de Veszprém nem áll rosszul a zöldítésben. Kívánom a városnak és az ezzel foglalkozó magánembereknek, hogy tartsák meg ezt a jó szokásukat, a fák és virágok gondozását, és adják tovább utódaiknak is.
A sorozat eddigi részei: